Nos, miután megvolt a koncepció, nem volt más teendőm, mint belevágni a fogyókúrába. Rögtön fejest is ugrottam bele: semmi szénhidrát. Talán mondanom sem kell, hogy még dél sem volt, én már szédelegtem az éhségtől, de valahogy csak kihúztam estig. Ezt csináltam még egy napig, aztán tele kellett ennem magam. Rájöttem, hogy ez így nem megy. Úgyhogy elkezdtem fokozatosan leszokni a szénhidrátról. Addig minden reggel a reggelim egy zsömle volt amiből szendvicset csináltam. Attól a naptól fogva, fél zsömlét ettem, de hogy jól is lakjak, alaposan megpakoltam zöldséggel sajttal és sok tejet ittam hozzá. És így tovább, minden étkezésnél odafigyeltem, hogy csökkentsem a bevitt CH mennyiséget. Aztán azt a keveset is szépen fokozatosan kezdtem elhagyni. Először a vacsorai CH-t, majd az ebédre evett tésztát, rizst, krumplit, (először a tésztát, sültkrumplit felejtettem el) és olyan 1 hónap telt el mire eljutottam oda, hogy a reggelire evett fél zsömlét is kihagytam.
Nem állítom, hogy könnyű volt. Az első két hétben a falat kapartam, annyira hiányzott a szénhidrát. A következő két hétben hiányzott ugyan, de el tudtam terelni a gondolataimat. Ma már, öt év után ott tartok, hogy nem hiányzik,nem kívánom, nyugodtan ehet mellettem bárki pizzát, spagettit (amit imádtam), sütit, stb....én nem érzek indíttatást arra, hogy jól befaljak belőle.
